Blog

3 nap a vadonban

  |   Blog   |   No comment

Egy nagyon kánikulai csütörtökön este megérkeztem kedvenc tőzegbánya tavamra. István barátom már a délután folyamán előkészítette a csónakot és a tábort. Szerelékei kb. 3 órája áztak, de kapása eddig nem volt. Még mindig 30°C felett volt a hőmérséklet ezért nagyon jól esett a hideg sör, amivel fogadott.

20 óra tájékában végeztem a helykereséssel, a kemény mederrészeket kerestem. Végül 2 bóját a rózsamezők szélére, egyet pedig a nyíltvízen helyeztem el. Mindhármat kemény talajon. Alapozó etetésre 0,5 kg tigrismogyorót és 1 kg főtt kukoricát használtam bójánként. Balra a növényzet közvetlen közelébe anabolic-drug került csalinak, 10 szem egész és 5 fél bojli rászórva. A középső bója is növénysziget mellett ugyanebben a felállításban de fruit-drug bojlival. A nyíltvízi bójához pedig a liver-drug került. 23 órakor már épp lefeküdni készültünk mikor a delkim beleordított az éjszakába. 12 kg tükrös a fruitra. Ez nem rossz kezdés. Visszahelyeztük a vízbe, menjen ő is aludni, mert mi már álmosak voltunk. Nem tudom, hogy a két kupica pálinkának, vagy a heti melónak köszönhetően elég mélyen elaludtam. Fél 1-kor István szólt rám: „Volt egy csippanásod!”, ebben a pillanatban már visított is a jelző. Liver-drug a nyílt pályán. 14-es tőponty volt a tettes. Barátomnak még hajnali 4-kor volt egy ejtős kapása, de sajnos lemaradt.

Péntek reggel ragyogó napsütésre ébredtünk.

Persze én remekül éreztem magam az éjjeli 2 db 10+-os után. Újracsaliztunk és még egy kevés magot szórtam a megszokott bojli mennyiség mellé. A tikkasztó melegben persze semmi kapás nem érkezett. Este 7 óra körül elkezdtünk újra behúzni. István szólt, hogy az egyik botján eltűnt a csali, a másikon pedig egy kockás pop-up virított. Hát az egyik botom nekem is üres volt, de kettőn a csali érintetlenül ott volt. Sajnos rossz jel volt a megrágott és az eltűnt bojli. Az ”átok” kezdett rágni. Leálltam a mag szórásával, csak 10 szem bojlit raktam a csali mellé. Csalinak a teljesen kiszárított bojlit főztem. Istvánnak éjjel 11-kor egy 9 kg-os elhúzta, nekem fél órával később egy 8-as. Kettőkor nekem egy 8-as, Istvánnak pedig 4:30-kor. A szombat reggeli csalizáskor nem voltunk boldogok. 3 botból 2 üres, ami a növényzet mellett volt. Ekkor már elhatároztam, hálózni fogom a növényzet melletti csalit (csak lett volna nálam maxcarp-harphook). A nyíltvízinek még adtam esélyt meztelenül. Estig megint nem történt semmi, ha csak az nem, hogy osztrák barátom meglátogatott 1 napra. Meséltem neki a törpördögökről. Majd ő átvágja őket, volt a válasza. Szerinte a megoldás lila ólommal pop-up 10 cm-re meglebegtetve.

Eredmény: 18 óra körül egy gyenge húzás. Mit hoz ki a vízből? – 3 kg süllő

Hát ez is egyfajta bojlizás, de szerintem ő sem erre számított. Utolsó esti csali cserénél minden bojlim a helyén volt. A hálózottaktól nem is tartottam, hogy eltűnnek, de a nyíltvízi is érintetlen maradt. Akkor hát újra ugyanazt megjátsszuk éjjelre. Épp a német-olasz meccset néztük mikor Andy fogott egy 7-es tükröst. Eléggé felélénkült a meccs, közben felélénkült a szél, pár csepp eső kíséretében. Fél 2-kor már hullámokban erős szél is érkezett, de az eső elállt. Reggel 4-kor a hálózott Anabolicra érkezett egy hetes tükörponty. Épp elaludtam, mikor a mozgásérzékelős lámpa bekapcsolt (kinn aludtunk egy pergolában a meleg miatt). 3 méterről szembenézett velem egy aranysakál (vagy róka), erről még vitáztunk egyet, mikor erőteljesen megszólalt a Liver-druggal csalizott szerelékem. Felkaptam a botot, de csak pergett le a zsinór. Hát ez nem törpe, nyugtáztam. Elkezdődött egy fél óra csónakázás. Merítés után egyet ordítottam a tó közepén örömömben, mert láttam, hogy megint gyarapodott 20+-osaim száma. Barátaim kifutottak a partra. Azt hitték beestem a vízbe. Látták semmi baj és már készítették is a vizet a hal locsolásához. Mire kiértem már ott volt a fertőtlenítő, fényképező, minden, ami egy ekkora halnak kijár. „Mekkora?” – Ez volt a legtöbbet hallott kérdés. „Még én sem tudom, de jó”- volt a válaszom. A mérés nettó 23,175 gr-t mutatott.

Nem döntöttem meg a saját rekordomat, de azért boldog voltam. Sajnos csak kávéval koccinthattunk a hal egészségére, de majd legközelebb bepótoljuk. Lassan pakolni kellett és várt a hazautazás. Mielőtt végeztem volna, azért még megérkezett Samantha, a házi gólyánk. A varsából kivett 3 törpével kínáltuk, amit nagy örömmel fogadott.

Hálából odaállt a zászlóm mellé … biztos látta fentről a gyönyörű halamat.

Köszönöm ezt az élményt: – Maxcarp – Liver-drug – Carpátok

Képek

No Comments

Post A Comment