Blog

Az év vihara után

  |   Blog   |   No comment

A 2014-es évben eddig talán az Yvette nevezetű természeti jelenség volt a legnagyobb esemény meteorológiailag, és mint azt oly sokan tapasztaltátok már, egy-egy nagyobb lehűlés akár még aranyat is érhet horgászberkekben. 

Ami minket illet, merő véletlen volt, hogy végre az időjárás szempontjából is egy eseménydús, 100 kilométeres széllel harcoló és próbáratevő horgászat elé nézhettünk. A rövidke horgászatunkra (Gyula, Tibi, Roli, Ádám) már a háromfai kikapcsolódás után megkezdtük a felkészülést, de a távoli időpont miatt eléggé kiszámíthatatlan volt, hogy csoportosan egyáltalán a vízpartig kijutunk vagy sem! Az “edzés” időszakot rögtön egy teszttel, az új Anabolic Monster Beef és Ufo mix natúr elegyével tettük érdekesebbé, így sikerült szimplán tojással és némi Caribic olaj segítségével legörgetni egy jelentősebb mennyiséget etetés gyanánt.

A terv

A terv az alábbi volt, atúrban elkészített bojli kiszárítva, horgászat előtt Boosterrel ízesítve, hasonló ízben, mint a csalink, ami az A1 Roll, Red-Rag, Bugaboo, Zombie, és Monster Halibut, MAX Winter volt. Elsőre jónak tűnt az elképzelés, de a parton gondolkodván a 2,5 napos horgászatot kicsit fel kellett gyorsítani, így hát jöhetett a por paszta az immár ízesített golyókra. Feltételezésünk szerint botonként 3-5 kg bojli szükséges lesz a nagy viharra való tekintettel, amely nem is volt alaptalan, hiszen a víztömeg mozgása az etetésünket pillanatok alatt szétzilálta, amennyiben nem egy domb vagy gödör alját sikerült megcélozni.

Az első nap esti óráit sikerként könyveltük el a közel 4 kilós pontyocska révén. Ezt követően az éjszaka egészen 7 kilóig sikerült a szákba terelni a halakat, de a meglepetés reggel fogadott. Gyula barátunk a vakvilágba bedobva 14-es pontyot fogott, ami felettébb örvendetes volt, főleg mert volt olyan kedves Rolival együtt, hogy fel sem riasztott minket édes álmunkból. Másnapra immár csendesebb idővel fogadott Yvette és bár a tó körül ormótlan fekete felhők gyülekeztek, mi mégis reménykedtünk egy szebb, de izgalmasabb napban.

Frissen, kipihenten, gőzölgő kávéval a kézben vette kezdetét az őrület.

A délelőtti órákban botok frissítése és szerelékek tömkelegét sikerült összeállítani az éjszakai bevetésre való tekintettel, de nap közben a fogott halakat immár egyre vegyesebb egyedsúlyban kerítettük horogra…még mindíg nem volt az igazi. A szél erősségétől függően a kisebb de annál aktívabb halak is felfedezték a terülj-terülj asztalkát a tó ezen pontján, így szinte meg sem lepődtünk a frissen telepített pontyok mohóságán, de ennek is örültünk! A kapások száma sűrűsödött úgy hogy eljött a pillanat…váltani kellett! Az addigi 20-as méretű golyók után jöhetett egy új 24-es típus. A Hard Hook Baits pont erre lett kitalálva, amikor már pár milliméter is nagyon felértékelődik jöhet is a “NagySzemű…. “. A nappal mondhatni ezzel be is fejeződött és csodák csodájára a szél is elcsendesedett. Az éjjelt már a 24-es golyóval próbáltuk de a széles típusválasztékra való tekintettel mindenki egy-egy fajtával horgászott. Furcsa volt az éjszaka…a fülünk még mindíg zúgott a nappali viharos széltől, de a kapásjelzők sem szólaltak meg oly gyakran mint azt terveztük….újabb kellemes éjszaka, számunkra 2 kapással 4 és 8 kilós személyében véget is értek az akciók….

Reggel Tibor kolléga közölte hogy elugrik azért a munkahelyére egy kis szombati kikapcsolódásra 6-14 óráig, de mielőtt indult volna a szomszédban Roli és Gyula aktív tevékenykedésére lettünk figyelmesek. Ismét sikerült egy 14+ a partra terelni az éjjel, és a reggeli kapásokkal ügykezeltek a pirkadó táj madárcsicsergésében. Nálam reggelre elfogyott a lendület. A botok szótlanul éjfél óta…. Tibi kolléga kikísérése az autóig pont elég volt arra, hogy átgondoljam a “taktikánkat”!

Frissítek!!! De csak a kávé és Roliékkal közös megbeszélés után. Mire a reggeli köszöntőt elmondhattam volna, Roland már aludt is újfent ágyában…Gyula ellenben igen aktívan csalizott Red-Rag és Zombie-val ami akár még normálisnak is mondható a hajnali napsugarak között….és innentől lett felejthetetlen élmény a peca!

A halak szombat reggel 6:14 perckor szinte megőrültek…mondhatni beérett az etetés, a botok is jó helyen és az idő is tökéletes. A botok sorra elsültek egymás után 10-15 percenként! Gyula reggel 7:40 körül akasztott valamit…valami nagyot de annyira nem akarta halunk az igazságot hogy minden zsinórt összeszedett ami a környéken tetten érhető volt. Köztük az enyémet is így a botokat vehettem ki. Mire vissza siettem Gyulához a hal a stég szélében gondolt egyet és csak a farokuszonyával intett! “Srácok ez a hajó elment…”szép nagy aranysárga uszony…szákkal a kezemben ledermedve a stégen néztük ahogy elköszönt.

Mondhatni totális megsemmisülésben volt részünk, mintha egy komplett horgászvilág omlott volna össze bennünk!!! De nem!!! Nem engedhettük meg…gyorsan frissítettük a csalit és mehetett a mélységbe vissza. Talán sikerül újra valami hasonlót kicsikarni a halakból! Kedvünket nem szegte a lefordulás csak arra az egy másodpercre, de ezt leszámítva nagyon izgalmas volt a kora reggel. Fél órával később Gyulával az események felelevenítésénél tartottunk mikorra sikerült teljesen megfeledkezni a kapásjelzőmről ami ez idő alatt szinte néma üzemmódban lehalkítva immár komótosan adagolta a zsinórt!!! Az orsóra tekintve a 100 méter mellé még egy 40-50-et legurított róla, ami elég bíztató volt.

A halk orsó hang némi hang kíséretében újra reményt adott!!! Paffff!!!…- következne, de bevágás helyett csak felemeltem a botot. A hal csak ment-ment…lassú fék állítás és 10 percig meg sem mozdult. A stégen tanakodtunk hogy sikerült esetleg egy akadót találnia ennek a valaminek, vagy akkora hogy lefeküdt a tó aljára?! Töprengésünket egy idő után lezártuk és lesz ami lesz alapon féket meghúzva megpróbáltam kipumpálni a mélységből a halat. Első pár tekerésre csak a zsinór nyúlt de azért gyorsan eszembe jutott az is, hogy nagyon könnyedén tudom akár egy kagylópadon is elveszteni a halat ilyen távolságból. Nos, akkor nincs mit tenni erőltettem…lassan de biztosan egyik pillanatról a másikra megmozdult a súly és először jobbra, majd balra oldalazott. Tökéletesnek véltem az esélyeimet, legalább a zsinórból látható hogy nem akadóban van a kicsike. A táv felénél már közeledett Roliék botjaihoz, így újfent egy kis terelgetésre volt szükség, de nagyon érdekes lett a zsinór és a bot kontaktusa.

Pont olyan mint amikor egy bójára rácsavarodva kell kivontatni egy halat. A zsinór szakaszosan csúszik valamin ami igen csak a tó mélyén van. Az idő múlásával elértem azt a pontot ami nagyon bíztató volt…az előtét zsinórom mindössze 20 méter, innen már csak egy pár tekerés lesz és megpillanthatjuk a jószágot! Az első 2-3 próbálkozás nem sikerült oly könnyedén, így a „valami” még mindig visszakért a zsinórból 10-15 métereket de éreztem hogy fárad. Komótosabb lett, megfordult egy-egy erősebb mozdulatra…aztán egyszer csak a  tiszta vízben egy 20-30 centiméteres megcsillanó szürkés-barna folt jelent meg! Gyula is csak a szemét dörzsölte hogy az elmúlt 30 perc képtelenség lenne egy ekkora haltól….aztán, hirtelen 2-3 méterrel messzebb egy hatalmas nap sárga folt villant meg a víz alól!!! Hohohóóóó!!!! Van azért itten valami más is!!! A ponty ekkor utolsó támadásokat intézte a zsinór ellen de az előtét rugalmasságának köszönhetően lassan de biztosan kényszerítette térdre az óriásom! A szákolás során egyértelmű hogy újfent minden aljzaton lévő zsinórt és pontyot kantárral együtt sikerült összekukázni a nagy mellé. Persze a meglepetés ereje hatott amihez kellett egy kis idő mire kiszabadítottuk az áldozatokat a zsinór erdőből.

A mérés és fotózás már csak a hab volt a tortán. A mérleg egyhangúan döntött, 3x visszaméréssel maradt 25 kg de a kicsit nem is adtuk hozzá! Az „albumba” való fotók is hamar elkészültek ezért pontyocskánk további „sokk” nélkül 10 perc múlva már vissza is nyerte szabadságát, hogy a nektek is hasonló élményeket szerezzen!

Az órára pillantva lassan 9:30 körül jár! Kis pihenésre szükségük lenne a halaknak de sok időt nem hagytam. Szerelés, csalizás és már megy is vissza az uszonyosoknak! A képlet továbbra is nagyon jól működött: Monster Halibut, Zombie, Bugaboo, botonként egy – másfél marék bojli etetésre panírozva. A délutáni órákig tökéletesen működött, de azzal nem számoltunk hogy a hajót szinte folyamatosan tölteni kell. Sajnos a nap folyamán a 24-26 kör után már nem tudtuk olyan ütemben tölteni, mint ahogy kellett volna. Az idilli kép kezdett elúszni….a halak lassacskán mindent felettek és a szél is megfordult és felerősödve. Meglepetés nem ért, de a kapások szinte egy csapásra megszűntek, mintha nem is lettek volna. Csak a lenyugvó naplementében hullámoktól taralyos vízfelszín maradt, amely egészen reggel 8-ig ki is tartott, míg el nem jött az összepakolás órája.

Mindenkinek hasonló élményeket és kellemes horgászatot kívánunk! Gooo MAX!

Köszönöm a segítséget a srácoknak › Roli  , Tibi , Gyula

A horgászatban az alábbiakat alkalmaztam

  1. Etetésünk csak bojlival alakítottuk ki
  2. Kapásonként 1-1,5 marék bojli
  3. Hard Hook Baits: dupla 24mm Monster Halibut – Zombie – Bugaboo – Red-Rag – A1-Roll – MAX

Winter

  1.   Panírozott, boosterezett golyók
  2. Előke 25-30 cm, 160-200 gr ólom, 4-es horog, távolság 90-100m hogy viharban is elérhető legyen partról dobva az etetés

Fényképek

No Comments

Post A Comment